Térjünk észhez!
Elemzéseket olvasva, közéleti megszólalásokat hallgatva, látva gyakran szembe találjuk magunkat a párt- szimpatizáns, hívő, tábor szófordulatokkal. A sportból tartós bérletbe vett kifejezéseknek semmi helyük a politikai, közéleti szótárban. A politikai gondolkodás, véleménynyilvánítás és hovatartozás nem hasonlítható egyetlen sportág bajnokságához sem. A közéleti szerepvállalás - még ha csupán az otthon falai között zajlik gondolati szinten, és csak négyévente, a szavazófülke magányában testesül meg - nem vethető össze egy sporteseményen való megjelenéssel. Szomorú, de a magyar választópolgár szurkolóvá vált, azzá változtatta az elmúlt húsz év politikai fejlődése(?). A politikai elit szurkolóként bánik velünk, akként szólít meg, időnként bedob egy-egy tetszetős cselt, néha elhasal, szimulálva jajgat egy kicsit, s mindezért elvárja, sőt követeli az elismerést - taps vagy pfújolás formájában. Derűs egykedvűséggel szemléli, ahogy a csapatok táborai a meccseken egymásnak esnek, s ahogy két mérkőzés között készülnek a harcra, fenekedve, vicsorogva, kedvencük mezét szorongatva, az ellenét lehetőség szerint lábbal tiporva, de inkább elégetve.
A politika és a társadalom régesrég eltávolodott egymástól, két külön kaszt, pontosabban a politika a kaszt, a társadalom a táptalaj, amin az elit élősködhet. Gyalázat, hogy mára az egyetlen kapcsolatot a kettő között az a hamis érzelmi szál jelenti, amelynek valódi ereje meg sem közelíti egy igazi szurkoló és a kedvenc csapata közti kötődés erejét. A politika és a társadalom kapcsolata olyan, mint a hegyoldalban fölfelé pöfögő, gőzmozdony vontatta szerelvényé, ahol a mozdony mindenképpen fel akar jutni a hegy tetejére, ezért apránként sorra leoldja a teherré váló kocsikat. Magával húzza a szeneskocsit és az első osztályt, a többiben ülők pedig azt veszik észre, hogy egy darabig messziről, lassulva követik a mozdonyt, de valójában elkezdtek lefelé gurulni. Mindeközben az elöl haladók lelkesen integetnek az ablakokban - gyertek, gyertek! A hátrafelé haladó kocsik utasainak jelentős része pedig vidáman visszainteget - jövünk, jövünk!
Nem. A magyar választópolgár nem szimpatizáns, nem hívő, nem szurkoló. Akkor sem az, ha eddig annak is nevelték. Ne legyen az. Ne alkosson táborokat, főképp ne ellentábort. Azért senki se menjen el a következő hét vasárnapján szavazni, hogy utána karját hajlítva, öklét lendítve ordíthassa: nesze, te rohadt mocsok... (zsidó, fideszes, komcsi, fasiszta, ballib...stb-stb-stb.) Nem. A magyar választópolgár legyen jobb- vagy baloldali gondolkodású, radikális vagy liberális, középutas vagy kétkedő, legyen bármilyen - de gondolkodó. Vállalja, vállalhassa szabadon a nézeteit, vegyék komolyan, vegyék emberszámba. Április 6-án nem a bajnokság legnagyobb derbije következik. Április 6-a az a nap, amikor bizonyíthatjuk, felelősen gondolkodó, a sorsunkról önállóan dönteni akaró és dönteni képes állampolgárok vagyunk. Aznap senki se legyintsen, mondván, engem a foci nem érdekel.
március 28.
Természetesen - igen, és ezt a világszerte elismert nemzetközi civil szervezet, a 
Utolsó kommentek