ideaMe

- ideaMe a negatív retorika ellen -
Az ideaMe egyetlen szempont alapján értékeli a közszereplők szóban vagy írásban történő megszólalásait - a kimondott vagy leírt gondolatok vajon elősegítik-e a magyar társadalomban a gyűlölködés felszámolását, a megbékélést.

BRAVÓ! - Orbán Viktor miniszterelnök beszéde a választás éjszakáján, április 6.

A miniszterelnök egészében korrekt, a más pártokra szavazókat nem bántó győzelmi beszédet tartott.
Két pici ejnye:
A "Magyarország a legegységesebb nemzet Európában" kijelentés alatt Orbán Viktor nyilvánvalóan a nemzeti oldal egységére gondolt, hiszen a szövegkörnyezetben az európai pártok eredményeihez hasonlítja a Fidesz-KDNP választási győzelmét. Remélhetőleg nem arról van szó, hogy a más pártokra voksoló vagy nem szavazó, összesen kb. 6 millió honfitársunkat a miniszterelnök nem tekinti a nemzet részének.
Az "a választók nemet mondtak a gyűlöletre" ill. "a gyűlölet nem pálya" kijelentések tárgyilagos megközelítés esetén nehezen értelmezhetők. Ismét arra lehet következtetni, hogy a miniszterelnök a saját szavazóira gondolt. Mivel a kormányoldal célja deklaráltan a gyűlölködés felszámolása, és az ideaMe is ezen ügyködik, engedtessék meg egy rövid megjegyzés: úgy nehéz tüzet oltani, hogy az egyik kezünkben vizes vödör, a másikban fújtató.
A két apróságot leszámítva Orbán Viktor győzelmi beszédének értékelése:
BRAVÓ!

EJNYE! - A Kormányváltók beszédei a választás éjszakáján, április 6.

A baloldali pártok vezetői nem gratuláltak a győztesnek, Bajnai Gordon és Mesterházy Attila külön ki is emelte, nem lehet és nem is akarnak gratulálni az egyenlőtlen feltételek mellett megszerzett győzelemhez. Elfeledték, rossz ellen célszerűbb jóval küzdeni. Elegánsabb, és az ellentéteket kevésbé fokozó megoldás lett volna néhány szóban üdvözölni a győztest, majd akár részletesebben beszélni a külső körülményekről. Bajnai Gordon a választási rendszerről szólva az aljas jelzőt használta. Sem a hely, sem az idő nem tűnt alkalmasnak a durva minősítés alkalmazására, amely szintén a tűz szítására, s nem a megfékezésére szolgál.
EJNYE!

BRAVÓ! - Mesterházy Attila, ATV Egyenes beszéd, április 7.

Egy - vélhetőleg rövid - alvás a történtekre csodákra képes, az MSZP elnöke összeszedetten és önkritikusan nyilatkozott. Az ideaMe értékelési szempontja alapján egyetlen szavába sem lehet belekötni. Ha ez a baloldali gyűlölet, akkor utálkozzunk minél többet.
BRAVÓ!

EJNYE! - Rogán Antal, TV2 Mokka, április 8.

A Fidesz frakcióvezetője interjúalanyként kellemes és gördülékeny volt, pontosan fogalmazott, a választási győzelem felett érzett jogos örömét kulturáltan és szinte hiba nélkül tartotta kordában. Több megnyilvánulása azonban nem felelt meg az ideaMe elvárásainak:

• A több tízmilliós banki tartozásairól szólva tapintatlanság volt részéről nevetgélni akkor, amikor sok honfitársunk élet-halál harcot vív a felvett hitelek szorításában.
• A "baloldali gyűlöletkampány" szlogent emlegetve nehéz lesz küzdenie a gyűlölet ellen.
• A "Bajnai-Gyurcsány romokban hagyott országa" szintén lejárt lemez.
• A "Simon Gábor - és még ki tudja hány baloldali politikus - százmilliói" kiszólás pedig meggondolatlan, vagy éppen nagyon átgondolt - mindkét esetben helytelen. Amennyiben tudomása van több, a Simon Gáboréhoz hasonló esetről, tegyen feljelentést, ellenkező esetben a kijelentés a rágalmazást súrolja. A közlése nem alkalmas eszköz a gyűlölet visszaszorítására.

EJNYE!

Orbán Viktor, Magyarország miniszterelnöke reggelivel egybekötött megbeszélésre hívta meg a parlamentbe került pártok vezetőit. A meghívó nagyvonalúságát jelezte, hogy az LMP első embere mellett a baloldali ellenzék valamennyi pártvezetőjét vendégül látta, sőt meghívta a Jobbik elnökét is, aki vonakodva bár, de részt vett az eseményen. A miniszterelnök köszöntőjében röviden vázolta a tanácskozás tervezett főbb pontjait, miközben többször is utalt a Hősök terén elhangzott március 29-i beszédére, melyben fő célként az egység megteremtését jelölte meg. Oldani igyekezve a tapintható feszültséget, elnézést kért a felszolgált lágytojás sárgájának mély, narancsos színe miatt, de hát a magyar tanyasi tyúk már csak ilyet tud tojni. Senki sem nevetett, Vona Gábor még inkább összehúzta a szemöldökét, talán csak Mesterházy Attila szája szegletében tűnt fel egy mosolyféle. Fodor Gábor megjegyezte, abban azért szabadon választhatunk, hogy megesszük-e a sárgáját vagy sem. Étkezés közben lazán érintettek néhány témát, Orbán Viktor köszönetet mondott Schiffer Andrásnak, amiért a választás éjszakáján beszédében gratulált a győztesnek, ugyanakkor nehezményezte, hogy kormányzását több ízben is a nemzeti cinizmus rendszereként jellemezte. Az LMP vezére válaszában elmondta, egy úriember - eközben körbehordozta tekintetét a jelenlevőkön - természetesen elismeri, ha legyőzték, a rendszer (nem trágár módon becsmérlő) minősítésének jogát azonban továbbra is fenntartja magának. Gyurcsány Ferenc ekkor közbevetette, hogy talán éppen a felek egymást érintő kommunikációjáról kellene tárgyalni, mert valljuk meg, ez is nagymértékben hozzájárulhatott ahhoz, hogy egyre többen fordulnak el a politikától. Orbán Viktor meglepő módon helyeselt, és rossz példaként Bajnai Gordon megjegyzésére utalt, mely szerint az újonnan próbára bocsájtott választási rendszer aljas. Vona Gábor ekkor felállt, megköszönte a lehetőséget, de mivel nem szólt hozzá senki, és amúgy is az asztal legtávolabbi sarkához ültették, ő nem várná meg a feketét, azzal sarkon fordult és Szabó Tímea felé biccentve távozott. Nem marasztalták.
A reggeli végeztével a sajtó képviselőinek el kellett hagyniuk a helyiséget, köreikben megindult a találgatás, vajon miről folyhat odabenn a diskurzus. Valaki tudni vélte, a találkozó ötlete a vezető politikusok feleségeitől származik, akik már nagyon unják ezt az egész háborúsdit, de lehurrogták. Két óra elteltével nyílt meg az ajtó, a tanácskozás résztvevői csaknem derűs arccal sorakoztak fel a fotózáshoz. Csak Schiffer András tűnt borúsabbnak, újságírói kérdésre elmondta, nem tud mosolyogni, de ennek nem az elégedetlenség, hanem egy fájó fog az oka. A politikusok egyéb kérdésekre nem válaszoltak, hivatkozva a zárt ülésen kötött megegyezésre. Orbán Viktor egy órával később a következő sajtóközleményt adta ki:

"Az ellenzéki pártok vezetőivel történt megbeszélés során egyezségre jutottunk következő kérdésekben:

• Abba kell hagyni a gyűlölködést, meg kell teremteni a nemzet valódi egységét. Ennek érdekében - miközben alapvető elveikhez továbbra is ragaszkodnak - mind a kormányzó erők, mind az ellenzéki pártok felhagynak a negatív retorikával. A politikai ellenfelek egymást nem becsmérlik, nem rágalmazzák, nem használnak kirekesztő vagy súlyosan általánosító kifejezéseket, melyekkel megosztják és egymás ellen fordítják a magyar társadalom tagjait. Ellenben vállalják, hogy a törvénysértőket, a hazaszeretet álcája mögé bújva csak az anyagi haszon szerzésére törekvőket könyörtelenül kivetik maguk közül. Mindennek érdekében megalkotják az Etikai Kódexet, mely a politikusi viselkedési normákat és különösen a kommunikáció szabályait összegzi. Az országgyűlési képviselők esküjének szövege a Kódex betartására is kiterjed majd.
• Vonuljon ki a politika az oktatás, a kultúra, a tudomány és a közmédia területéről, adjon teret a civil-szakmai szervezeteknek a napi szinten történő szervezéshez, irányításhoz.
• A politika ne telepedjen rá az emberekre, harcaihoz ne az emberek energiáját és érzelmeit szívja el. A politika legyen a társadalom tagjaiért, ne a társadalom a politikáért.
  

A megállapodás létrejöttét az eltérő gondolkodás mellett meglévő közös akarat segítette, a magyar társadalom iránt tudatosan vállalt felelősség, és példamutatás a felnövekvő generációk felé."

A miniszterelnök a tanácskozás létrejöttének okát firtató kérdésre csak annyit felelt - álmot láttam.

Beteg-e a magyar társadalom?

A címben feltett kérdés sokak számára a válasz is - az utóbbi években (évtizedben?) számtalan cikk, tanulmány született a végkövetkeztetésből kiindulva, mely szerint a magyar társadalom beteg.
Nem beteg.
Példa:
egy harmincfős középiskolai osztályban X azt javasolja, holnaptól mindenki hordjon magával fakalapácsot, és üssön minden harmadik járókelő lábujjára négyszer, középerősen. 11-en pártolják az ötletet, közülük 6 fő aktívan részt kíván venni. A maradék 18-ból ketten az igazgatóhoz rohannak följelentést tenni, hét osztálytárs legyint és elfordul, három tanakodik, öten összeállnak, hogy meggyőzzék a kalapácsosokat a terv értelmetlenségéről, egy tanuló pedig videóra veszi az egészet. Beteg ez az osztály?
A magyar társadalom nem beteg. Egészséges egyének alkotják, akik különféleképpen - és teljesen egészséges, kiszámítható módon - reagálnak az őket ért hatásokra. Ha eléjük dobnak egy ötletet, akár csoportokba is verődve támogatják azt, vagy ellenzik, gondolkodóba esnek vagy közönyösen elfordulnak. Ha az egyének reakciójának társadalmi méretű eredője betegnek tűnik, az kizárólag az ötletgazda felelőssége.
Az elmúlt 25 év magyar politikájának a legnagyobb hibája, hogy ezt a felelősséget nem vállalja, nem ismeri fel. Ha pedig felismerte, és tudatosan gyengítette a magyar társadalmat, akkor nem hibáról kell beszélnünk, hanem bűnről. A magyar politika a mögöttünk hagyott negyedszázadban nem tekintett ránk felnőttként. A gyűlölködés, a rajongás és az ellenállás, a félelem, a megosztottság, a közöny, a menekülés mind-mind a politika következménye, amely csupán adózónak és szavazógépnek tekinti a társadalom tagjait. Mi pedig engedelmesen hagyjuk, hogy a mindenkori politikai vezetés és ellenzéke gátlástalanul manipuláljon bennünket. Sokan betagozódunk, néhányan harcolunk, legtöbben legyintünk vagy menekülünk.
Az április 6-i választás tétje nem az, hogy a jelenlegi kormány marad vagy leváltják. A legnagyobb tét az, hogy születik-e új politika. Érezhetjük-e magunkat hús-vér embernek, akire a társadalomnak emberi mivoltában is szüksége van, vagy maradunk begyűjtendő adatok csupán a választási jegyzéken.

Szeretem a hazámat!, hangzik el - különösen kampányidőszakban - oly sokszor a mondat, és az óvatos hallgatóságot nem az emelkedett érzés, sokkal inkább a gyanakvás keríti hatalmába, mivel a szónok, kiváltképp ha parlamenti képviselő, hivatalból hazafi, esküt tett a haza szolgálatára. A hallgatóság könnyebben szeretheti a hazáját, jelentsen ez bármit, a paprikás csirkétől a Rónaságon és a magyar nyelven át az összetartozás érzéséig. A hallgatóság teszi a dolgát, munkába megy, ha van neki, adót fizet, remélhetőleg, szurkol sportoló honfitársainak az olimpián, és elmegy szavazni. De mi a helyzet a hivatásos hazafival?
Hazafi. A haza fia, a magyar föld, Magyarország szülötte, akinek a haza iránti mély érzelmein túl kötelezettsége is adódik - cselekedni a haza javára, szolgálni azt. A felesküdött, hivatásos hazafiak milyen arányban felelnek meg ennek az elvárásnak?
A katolikus lexikon meghatározása még nagyobb követelményt támaszt a hazafival szemben: "A hazaszeretet általános értelemben a haza iránti természetes vonzalom, mellyel a hazát megbecsüljük, javát a sajátunknak érezzük; sajátos értelemben erkölcsi erény, mely arra tesz készségessé, hogy a haza boldogulását előmozdítsuk, s érte javainkat, sőt ha kell életünket is feláldozzuk."
Anélkül, hogy a végső áldozatot kérnénk számon nagyjainkon, melyiküket nevezhetjük tiszta szívvel a haza fiának?
A Pallas Nagylexikon részletesebben fejti ki a fogalmat, s bár nem mai a szöveg, talán magyarázatot is ad a hallgatóság gyanakvására:
"A hazához, ennek földjéhez, lakóihoz, nyelvéhez, emlékeihez stb. érzett ragaszkodás, mely hasonlít a szülők iránt érzett szeretethez és tettekben is nyilatkozik: a haza iránt való kötelességek teljesítésében, szükség esetében saját érdekeinknek, a legfőbbeknek is, érte való mellőzésében, önzetlenségben, odaadásban, önfeláldozásban. Az egyesekből az együttélés: a vérrokonság, a közös nyelv, a lassan kifejlődő közös érzés és gondolkodásmód, közös erkölcs, szokás, közös történeti sors, közös szenvedések és örömök népet alkotnak, azaz oly közösség jő létre, mely nélkül az egyén semmi, mely az egyénre évezredek kulturai munkájának eredményét származtatja, melyben az egyén erejének főforrása van. Ösztönszerü viszonzása e sokféle jótéteménynek a haza iránt érzett szeretet, mely tudatossá téve az erkölcsi erények egyik legfőbbike. Csak nagy nemzeti hanyatlás korszakában gyengül ez az érzés, kap lábra az önzés, az egyén elszigetelődése, elzárkózása a közönség előtt, a magánérdekek kielégítésének hajhászása, a hazaszeretetnek szóval vallása, tettel megtagadása. De a hazaszeretet érzésének gyöngültével a nép erkölcsi ereje is gyöngül, összetartása lazul, képtelenné lesz nagy föllendülésre, nagy tettekre. A nemzetek akkor bomlanak föl, amikor a hazafiság érzése nem védi meg többé őket a nagy megpróbáltatások idejében."

Ki a jó politikus?
 

Aki azt mondja, amit hallani szeretnénk, vagy aki megmondja, hogy mit akarjunk hallani? Aki lenézi, megveti, sárba tiporja az ellenfelét, vagy aki csak eljátssza mindezt, kielégítve a zakója szélébe csimpaszkodó, vigyorgó-vicsorgó tömeget? Aki elhiteti velünk, hogy nekünk jó, sőt egyre jobb? Vagy aki az ellenkező végletbe esve nemzethalált jövendöl? Aki mindenáron megfelel a rá szavazók elvárásainak, vagy aki minden körülmények között emberi tud maradni?
A politika egyre inkább  - sajnos, nem az egész országot magába foglaló - gazdasági vállalkozás, a piacról él, és a piacra termel. Előbbre való a termék eladhatósága, ennek megfelelően előtérbe kerül a reklám, amely természeténél fogva gyakran megtévesztő. A valódi tartalomnál lényegesebb a külcsín - hamarabb észrevenni valamit, ha csillog-villog és még zörög is. A magyar politikai elit, tisztelet a kivételeknek, egyetlen terméket dob piacra - saját magát. Egyetlen célt lát maga előtt, a piacon maradni, de bármi áron. Az ár pedig magas, nekünk, választóknak elképzelhetetlenül sokba kerül. Politikusaink közül sokan - ismét elkerülve az általánosítást - a legmodernebb kor piaci politikájának csúcsvállalkozói. A valódi értékteremtés mellőzésével képesek jelentős értékeket felhalmozni - saját maguknak. Ügyesen egyensúlyozva a lehet-nem lehet, a szabad-de már talán nem is törvényes határvonalán. Időnként ugrálniuk sem kell a vonal két oldalára, egyszerűbb a vonalat áthelyezni.
Rossz mintát adnak. A mögöttünk hagyott 8-10 év talán legfájóbb tapasztalata - a felnövekvő fiatal generáció elfordulása, menekülése. Nemhogy nem nőtt ki az elmúlt időszakban egy új, fiatal politikai mozgalom vagy párt, de a meglévőkben is alig-alig akad új arc, fiatalos lendület, tiszta gondolat. A magyar politikusok azt a lassan, de biztosan széteső tésztát gyúrják, gyömöszölik, amiből már rég kenyeret kellett volna sütni, de élesztő híján nem jutnak semmire.
Ki a jó politikus? Mielőtt kiszemelné a jelöltjét, vagy szavazatával megerősítené a korábbi választottját, olvassa el az alábbi listát, gondolkodjon el a felsorolt fogalmak jelentésén.

• szolidaritás
• feddhetetlenség
• áldozatvállalás
• nagyvonalúság
• lemondás
• hitelesség

A lista szabadon bővíthető.
Jó választást.

március 31.