Beteg-e a magyar társadalom?

A címben feltett kérdés sokak számára a válasz is - az utóbbi években (évtizedben?) számtalan cikk, tanulmány született a végkövetkeztetésből kiindulva, mely szerint a magyar társadalom beteg.
Nem beteg.
Példa:
egy harmincfős középiskolai osztályban X azt javasolja, holnaptól mindenki hordjon magával fakalapácsot, és üssön minden harmadik járókelő lábujjára négyszer, középerősen. 11-en pártolják az ötletet, közülük 6 fő aktívan részt kíván venni. A maradék 18-ból ketten az igazgatóhoz rohannak följelentést tenni, hét osztálytárs legyint és elfordul, három tanakodik, öten összeállnak, hogy meggyőzzék a kalapácsosokat a terv értelmetlenségéről, egy tanuló pedig videóra veszi az egészet. Beteg ez az osztály?
A magyar társadalom nem beteg. Egészséges egyének alkotják, akik különféleképpen - és teljesen egészséges, kiszámítható módon - reagálnak az őket ért hatásokra. Ha eléjük dobnak egy ötletet, akár csoportokba is verődve támogatják azt, vagy ellenzik, gondolkodóba esnek vagy közönyösen elfordulnak. Ha az egyének reakciójának társadalmi méretű eredője betegnek tűnik, az kizárólag az ötletgazda felelőssége.
Az elmúlt 25 év magyar politikájának a legnagyobb hibája, hogy ezt a felelősséget nem vállalja, nem ismeri fel. Ha pedig felismerte, és tudatosan gyengítette a magyar társadalmat, akkor nem hibáról kell beszélnünk, hanem bűnről. A magyar politika a mögöttünk hagyott negyedszázadban nem tekintett ránk felnőttként. A gyűlölködés, a rajongás és az ellenállás, a félelem, a megosztottság, a közöny, a menekülés mind-mind a politika következménye, amely csupán adózónak és szavazógépnek tekinti a társadalom tagjait. Mi pedig engedelmesen hagyjuk, hogy a mindenkori politikai vezetés és ellenzéke gátlástalanul manipuláljon bennünket. Sokan betagozódunk, néhányan harcolunk, legtöbben legyintünk vagy menekülünk.
Az április 6-i választás tétje nem az, hogy a jelenlegi kormány marad vagy leváltják. A legnagyobb tét az, hogy születik-e új politika. Érezhetjük-e magunkat hús-vér embernek, akire a társadalomnak emberi mivoltában is szüksége van, vagy maradunk begyűjtendő adatok csupán a választási jegyzéken.